Közelgő névnapok:

(Ma: Andor, András)   Szilveszter

Közelgő névnapok:

(Ma: Andor, András)   Szilveszter

Az akvarell technika sajátosságai című cikkhez tartozó kép

Az akvarell technika sajátosságai

Az akvarell (a francia aquarelle szóból) vízben oldódó, áttetsző lazúrfestékkel nagy szemcsés, ún. akvarellpapírra való festés.
Az ún. "vízfestés" magába foglalja a gouache- ill. az akvarellfestést.
Ennek a festészeti technikának a lényege, hogy a festéket nagyon hígan viszik fel az általában előre benedvesített papírra, amelyen vagy kontúrokat töltenek ki vele vagy szabadon festenek. Értéke a finom, világos, áttetsző színekben van, ami a képnek, különösen a tájképnek nagy frissességet kölcsönöz. Gyors, tovatűnő élmények, jelenségek rögzítésére kiválóan alkalmas.
Régebben vázlatok készítésére használták, később önálló technikává vált. Az akvarell legnagyobb mesterei a japánok és a kínaiak, Európában pedig a 19. század angol festői. A 20. és 21. században is készültek és készülnek kiváló akvarell festmények.

Az akvarellt vízzel vegyítik, s mivel áttetsző, csak a világostól a sötét felé lehet vele építkezni, nem úgy, mint az olaj- vagy akrilfesték használatakor. A hangsúlyos fényeket úgy érik el, hogy a papír felületét érintetlenül hagyják, vagy a nagyon halvány színeket sötétebbekkel veszik körül.
A művésznek bizonyos mértékben előre kell terveznie: a munka kezdetén meg kell határoznia, hová kerüljenek a színek. Gyakran a festék maga „uralja“ a festményt, különféle hatások módozatait sugallva, ezáltal dinamizmust és spontaneitást ad a munkának.

Az akvarellfestéket a többi festőtechnikában is használt színezőanyagok és vízben oldható kötőanyag összekeverésével készítik. Kétfajta festék van: az egyik a klasszikus akvarellfesték, másik a gouache- vagy fedőfesték. A gouache-festés technikája hasonló az olaj- vagy az akrilfestés technikájához, mivel a világos festék a sötét fölé kerülhet.

Az akvarell technikának több ezer éves múltja van. Az első ismert példák a barlangfestmények, melyekhez sűrű, átlátszatlan, víz alapú festéket használtak. A korai kínai művészek ezzel szemben puha szőrű ecsettel selyemre és rizspapírra festettek, melyek vízelnyelő tulajdonsága megkívánta a halvány, átlátszó festéket.
A vízfesték erőssége ebben áll: lehetővé teszi, hogy a papír szövete és tónusa elegyedjék a festék színeivel, s ez a fénynek és a mélységnek lélegzetelállító illúzióját kelti.

A vízfesték különféle variációit évezredek óta használják. Az ókori egyiptomiak is alkalmazták egy fajtáját a vakolatra felhordva a sírkamrák díszítésére. A 18. századi Angliában a vízfestést a nemzeti művészet szintjére emelték.

Az akvarellfestészet egyik nagy előnye, hogy csak kevés felszerelésre van szükség, mégpedig olyanra, amit könnyű tárolni.
Ismert akvarellfestők a teljesség igénye nélkül: Albrecht Dürer, Eugène Delacroix, Paul Cézanne, Paul Gauguin, William Blake.

Ha szeretnél egy szép akvarellfestményt, keresd fel CzéróArt pavilonját!