Közelgő névnapok:

(Ma: János, Pál)   László, Irén, Levente, Péter, Pál, Pál, Liliána, Olga, Szabolcs

Közelgő névnapok:

(Ma: János, Pál)   László, Irén, Levente, Péter, Pál, Pál, Liliána, Olga, Szabolcs

Szent Iván napi népszokások című cikkhez tartozó kép

Szent Iván napi népszokások

Szent Iván, azaz Keresztelő János névnapjának ünnepe. Szent Iván éjszakáját a nyári napfordulótól 3 nap választja el, mivel az június 21-re esik az északi féltekén. Korábban a csillagászati nyár június 24-én kezdődött, de a tropikus időszámítási mód sajátossága és a korábbi naptárreformok következtében szétvált a két ünnep. A napfordulót világszerte ünneplik, hiszen ekkor van az év legrövidebb éjszakája és az emberek számára a fény és a sötétség váltakozása mágikus eredettel bírt.
A sötétség az elmúlást, a fény pedig a megújulást jelentette, ezért ezen a napon az emberek nagy tüzeket raktak, hogy elűzzék a sötétséget. Ilyenkor kezdődik a csillagászati nyár is.

A faluvégen, erdőszélen rakott tüzeknek varázserőt tulajdonítanak: megvédenek a boszorkányoktól, a rovaroktól, rágcsálóktól, betegségektől, elsősorban a pestistől, a termést pedig védik a jégveréssel szemben. Szokás különféle gyógynövényeket, illatos növényeket égetni, füstölni, hogy a gonoszt távol tartsák.

A tűz körül a fiatalok termékenység- és szerelemvarázsló dalokat énekelnek, körülállják, körültáncolják a tüzet. Az izzó parazsat, majd a kihűlt hamut szétszórják a földön, hogy ezzel megóvják a termést.
Sok helyen szokás a tűz átugrása is, mely a néphit szerint szerencsét hoz. Háromszor kell átugrani, hogy Szent Iván - vagy Szent János - közbenjárásával a Szentháromságnál kegyelmet nyerjenek.
Ugranak a fiatalok egyedül, vagy párban is, hogy együtt maradjanak. A lányt a legény viszi át a tűzön, hogy megtisztuljanak, és amikor családot alapítanak, sok gyermekük szülessen.

Régen a tűzugrás alatt a falu összes fiatalját összeénekelték valamelyik párosító énekben. Ez bizony hosszú ideig tartott. Innen ered a mondás: hosszú, mint a szentiváni ének.

A palóc lányok a tűzgyújtás után a legényekkel a kenderföldre mentek, ahol egyenként a kenderbe heveredtek. A hagyomány szerint amelyikük után a kender feláll, az egy éven belül férjhez megy.
A tűzbe vetett gyümölcsnek, főként a Szent Iván-i almának gyógyító erőt tulajdonítottak.
Egyes helyeken, hogy a ház le ne égjen, a tűzgyújtáskor viselt koszorút feltűnő helyen a falra akasztották.

A csíki székelyeknél az angyalozás szokása járta. A faluban a házak elé lombokból sátrat emeltek, abban imádkoztak. A falubéli kislányok csoportosan jártak házról-házra, köszöntő énekeket mondtak, a háziaktól pedig süteményt, néhány fillért kaptak cserébe.

A Szent Iván éjszakához kapcsolódó leghíresebb alkotás a Szentivánéji álom című vígjáték, amelyet 1595-ben William Shakespeare írt. A művet 1863-ban Arany János fordította magyarra.