Közelgő névnapok:

(Ma: Szabina)   Simon, Szimonetta, Nárcisz, Alfonz, Farkas, Stefánia, Taksony

Közelgő névnapok:

(Ma: Szabina)   Simon, Szimonetta, Nárcisz, Alfonz, Farkas, Stefánia, Taksony

Népviseletek hazánkban című cikkhez tartozó kép

Népviseletek hazánkban

A magyar népviselet a magyarság hagyományos öltözködési módja. Több tájféléken lévőt különböztetünk meg hazánkban, mint például a dunántúli, a felföldi, az alföldi és az erdélyi. A viseletet abban az időben törvényekkel szabályozták, hiszen másképpen öltözködött egy nemes, mint a jobbágy vagy a polgár. A különböző vidékeken élők ruházatukkal is megkülönböztették magukat a többi vidék nemzetiségiektől.

A régi ruhadarabokat házilag készítették tartós anyagból, hogy több nemzedéket is kiszolgálhassanak. A 19. század végéig az ing, bő gatya, székely harisnya anyagát továbbra is otthon készítették. A viselet többi részét egyre inkább gyári alapanyagból varrták. Ma már inkább csak ünnepekre vesznek fel népviseleti ruhát. A viselet kiszakít a mindennapokból, és a történelem egy darabját eleveníti fel: ez a historizálás. Mások a régi népi motívumokat kiragadva, háztartási kellékeken és egyes ruhadarabok díszeként szerepeltetve igyekeznek megőrizni a népi formakincset.

A régi magyarok a hosszú inget kedvelték, de ezt a rövid ing váltotta fel, és csak a csángóknál maradt meg. Egyes vidékeken a női ingek szabadon hagyták a melleket, a hasat és a hátat; ezeket vagy a magasra húzott pendely, vagy egy vászonöv takarta. Egyes helyeken a női inget elöl nyitott vászonkabát helyettesítette.

A férfiingek egy ősi típusa a lobogó ujjú, derekatlan, borjúszájú ing. Régebben még rövidebbre szabták. A csípő alá érő ingeket a gatyába tűrték. Erdélyben több helyen is térdig ért az ing, amit derékban övvel fogtak össze. A lobogó ujjú derekas ingek a 19. század második felében terjedtek el az Alföldön, ezek már gyári alapanyagból készültek. Az újabb ingek már szűkebb ujjúak voltak, és kézelővel is el voltak látva.

A férfiak gatyája kétszárú nadrágféle, mely madzaggal összehúzható. Az egész országban ugyanazzal a szabással varrták. Hosszú derekú inghez inkább szűk, rövid derekúhoz bő gatya tartozott. A 19. századtól sok helyen a nagyon bő gatya jött divatba. A pásztorok zsíros gatyát is használtak a piszkos munkákhoz.